aPunk

blogavatar

Bekötötték a netet. Szerintem ez korrekt indok arra, hogy én is megosszam veletek a mindennapjaim történéseit, és elárasszam a világhálót a tökéletes, és örök érvényű nevelési módszereimmel. Bár az speciel kicsit sincsen a raktáron. Majd meglátjuk. Mindenesetre olyan bejegyzéseim nem lesznek, ahol a gyerkőceimmel egy wc papír gurigából két perc alatt hajtogatunk egy működőképes családi lakókocsit. És olyan képeket sem fogok feltölteni, hogy hajnali hatkor az ágyban vigyorogva önfeledten dobáljuk egymást párnákkal. És Bogyó meg babóca sem lesz, mert az én porontyaim kedvenc olvasmánya a Jet Propulsion Laboratory weboldala, meg Tolsztoj összes műve. Persze eredeti nyelven. Kissé szarkasztikus vagyok, szóval ezt nem kell szó szerint értelmezni. Magyarul ez az oldal nem a mézes-mázos "pocaklakók", bűbájos sztorijain jót derülő, minta szülőknek szól. Abból már retek sok van. Ennyi.

Legfrissebb bejegyzések

Nem mindegy, hogy mit hova dugsz

Megint eltelt egy borongós, őszi hétvége...

A romantikus bevezetés után térjünk a lényegre. Szerintem romantikus volt, szavuk sem lehet a nőknek. Állítólag ők többet olvasnak, mint mi, és gondoltam úriember leszek. Vagyis imitálom. Mindegy.

Szombaton Oldalborda jelezte, hogy Pöttöm kinőtte a nadrágjait. Brutális, hogy milyen ütemben tud nőni egy gyermek. Ezzel egyenes arányban meg egyre soványabb a pénztárcám...de így van ez jól, meg aztán kezdek rájönni, hogy nem kell annyi rongyot venni, mert jobb esetben felhúzza háromszor, aztán már lehet összepakolni és elajándékozni.

Lehet bennem van a hiba, de én azok a férfiak közé tartozom, akik szívből és abszolút őszintén rühellnek vásárolni. Számomra a ruha két dolog miatt szükséges: az egyik, hogy ne fázzak, a másik, hogy a rendőrök ne vigyenek be, amiért nyilvános helyen egy szál f@szban flangálok. Meg mondjuk a gyerekek előtt se szoktam, mielőtt valami kretén, véglény benyomását keltem. Elfogadtam, hogy ebben a buliban kötelező a ruházat és jófiúként megülök a seggemen. Mázlimra becses arám se azok a nők közé tartozik, aki elájul egy maskara láttán, így viszonylag ritkán vagyok az a terror alá véve, hogy különféle göncökről kell kiselőadást hallgatnom. Tehát Kicsilányomnak nadrág kellett, meg harisnya.

- Ugye te is eljössz velünk?- Oldalborda kérdése hallatán már elkap a pánikhangulat.

- Miért is kellek én egy ruházati boltba?- kérdezem nagyon, de nagggyon óvatosan, nehogy Pöttöm meghallja, hogy apa nem akar menni, mert akkor tuti, hogy a két kezét összekulcsolva elém áll, és lenyom egy " apa, kérlek, szívecske, szeretlek" profi színművészeket meghazudtoló monológot. És már most tudja, hogy ezzel bármit elér. Így lett meg az a köcsög robot kutya is, aminek két napig hallgattuk a vinnyogását, aztán harmadnapon -miután a kis tulajdonosa elaludt- a kezembe vettem a baltát, hogy megkeressem a játék szabadalmazóját. Aztán a Kamaszom mondta, hogy szerinte maradjak, és inkább igyunk meg egy sört. Ész érvekkel nálam mindig tiszta a pálya. Maradtam. Amúgy Oldalborda azért akarta, hogy vele menjek, hogy utána megmutassa, hogy milyen színű hajat szeretne.

??????????????????????????????????????????????????????????????

- Te mikor lettél liba?-

- Mikor voltam az?-

- Soha-

- Na látod, most sem vagyok az, de nagyon megtetszett az a hajszín. Fél éve te is vettél egy órát magadnak, mert megtetszett. Most nézd el nekem ezt a botlást- jogos indok, de nekem még mindig büdös a kérése. 

- Mutasd meg neten-

- Ott nem találtam olyat, de a bolttól nem messze van egy jelmezbolt vagy micsoda, és az ott dolgozó eladólánynak PONT olyan színű a haja, amilyet én is szeretnék-Pont. Pont le nem szarom, hogy milyen hajat akar, felőlem le is tolhatja nullásgéppel, akkor sem menekül tőlem. Ezt neki is elmondtam, de valahogy nem lett boldog az érvelésemtől.

- Te nem is szereted a testemet?- na bakker óvatosan, mert nagyon veszélyes terepre tévedtél haver.

- Dehogynem, de ha nem így néznél ki, akkor is szeretnélek, mert a lelked, meg a belső kisugárzásod- nem hagyja, hogy végig mondjam, felcsattan

- És akkor az a szöveged, hogy a szemem szebb, mint a gyöngyharmatos korallzátony?-  elámulok magamban, hogy milyen giccses szarokkal dolgozom?!

- Ezt mikor mondtam?-

- Első randin- így már mindent értek, és a felismerés egy kaján vigyor képében ül ki az arcomra.

- Most nem mondod, hogy az csak marketing duma volt?- 

- Persze, hogy komolyan gondoltam, de azért első randin az ember nagyon oda teszi magát- a tekintete láttán kezdek elbizonytalanodni, hogy valóban helyes-e, hogy a kapcsolatunk egyik alapköve az őszinteség- Ne szórakozz, persze, hogy imádom a testedet, még akkor is, ha lassan már csak havonta jutok hozzá- ahogy ezt kimondom megüt a rideg valóság. Oldalborda látja rajtam, hogy már csak erre vagyok képes fókuszálni, de azért még próbálkozik.

- Akkor ha úgy néznék ki, mint egy mindenre elszánt luxusprosti, akkor is imádnád a testem?- becsapóóóós vigyázz! Megfontoltan ejtek ki minden egyes betűt.

- Nem...?- elvigyorodik

- Jaj de pocsékul hazudsz. Ne röhögtess, ha olyan testem lenne, mint egy luxusprostinak még én is imádnám magamat-

- De neked pont olyan- égbe szökő szemöldök, és kételkedő arckifejezés a reakciója. Esetlenül folytatom- mármint nem olyan lelakott, hanem tökéletes, érted...na...izé-

Semmit nem tudok kiolvasni a szeméből.

- Oké, jövök veletek- zárom le a beszélgetést és kiosonok az ebédlőből. Amíg ő elmossa a tányérokat, átalakulok multifunkcionális házitündérré. Gyorsan összepakolom a Pöttömnek köszönhetően világháborús helyszínre emlékeztető lakást, és, hogy plusz pontokat szerezzek Oldalbordánál, felviszem az emeltre a kis terminátort, hogy segítsek neki felöltözni. Ez a folyamat nálam rendszerint negyed órát vesz igénybe, mert ő választja ki, hogy mit szeretne felvenni, aztán elég gyakran meg kell győznöm arról, hogy hidegben nem megyünk ki a Peppa malacos fürdőruhájában, és nem biztos, hogy a batman-es jelmeze a legmegfelelőbb egy kirándulásra.

- Apa, én nem jövök, oké?- mondja a Kamasz a küszöbön állva, miközben Pöttöm végre megálmodja az aznapi toalettjét.

- Ne csináld ezt velem, tudod, hogy utálok ruhát venni- vigyorog, élvezi a szenvedésemet.

- Én is-

- De a fiam vagy és szeretsz-

- Te meg erős és felnőtt férfi, aki nem szorul egy kiskorú támogatásra- a francba, hogy ilyen öntudatosra sikerült ez a srác. Nincs más választásom, megalázkodok.

- És ha fizetek?- megszán, én meg várom, hogy közölje a feltételeit. De nincsenek feltételek! Eljön velünk csupán azért, hogy ne érezzem végtelenül elveszettnek magam. Ekkor már képtelen vagyok kontrollálni az érzelmeimet, megölelem.

- Te tényleg szereted az apádat- megveregeti a vállamat és csak ennyit mond.

- Kicsit túltolod ezt a jelenetet most-

Gyorsan el is engedem, nehogy megsértsem az egyre acélosabb férfiúi önérzetében és odafordulok Kicsilányomhoz.

- Nagylány vagy már, egyedül is fel tudsz öltözni- de ő azzal jön, hogy fáradt. Na igen, fél kilencig aludt, és már negyed tíz van...

- Mitől vagy te fáradt?-

- A játéktól- nincs türelmem következetes szülőnek lenni, inkább elkezdem felöltöztetni. Közben a Kamaszom kiabál ki a fürdőszobából. Érzem, hogy a figyelmem szétesik, de azért sikerül bele rángatnom Pöttömöt az "ugye apa, hogy milyen cuki a csillagos" harisnyába. Természetesen a művelet végén jelzi, hogy nem húztunk bugyit. Nyugalom, ez a nap is véget ér egyszer, mantrázom magamban, majd leveszem róla a harisnyát és a kezébe adom a bugyit.

- Apa, fordulj el, mert én kislány vagyok- apa elfordul és közben a Kamaszra koncentrál, aki borotválkozás közben azt ecseteli, hogy délután találkozik a haverjaival, és mint egy mellékesen megjegyzi, hogy elég siralmas állapotban van anyagi téren. Veszem a célzást, és miután a kezébe adom a pénzt azon gondolkodok, hogy a feketepiacon mennyit kaszálhatnék a vesémért.

- APA, nem tudom a bugyit, nem megy!- minimanó hangszíne arra enged következtetni, hogy kikészült. Kicsit nehezen, de azért sikerül felhúznom rá.

- Meddig fogsz te nőni kicsim? Egy hónapja sincsen, hogy kaptad ezeket a bugyikat-

Apró kezével az ég felé mutat. Addig fog nőni. Átfut az agyamon, hogy miért balettra járatjuk kosárlabda helyett, majd büszkén jelentem Oldalbordának, hogy indulásra készen áll a csapat. Alapos dicséretet kapok-titokban persze reménykedek, hogy este külön jutalmazásban is részesülök, szigorúan korhatáros besorolás alatt.

Kb. húsz perc múlva már csak ezek a gondolatok tartanak életben. Kamasszal a ruházati bolt egyik eldugott szegletében találunk menedéket magunknak, és keressük a sanyarú sorsunk miért-jére a választ.

- Menjünk inni- javasolja kedvenc nagyfiam

- Vezetek- mondom csüggedten, majd felkapom a fejemet- Héé te még kiskorú vagy, ne gondolkozz italozáson- úgy néz rám, mintha életében először látna.

- 17 elmúltam. Ittam már. Veled is- ezeket mind tudom, de néha még megpróbálok konzervatív szülő lenni- És lehet, hogy traumaként ér, de már nem vagyok szűz- ez sem új, de megjegyzem, hogy nem érdekel a szexuális élete.

- Irigykedsz mi?- szemtelen vigyor, ideje apaként funkcionálnom

- Okos ember a farkával nem dicsekszik, szóval jegeld azt a kis pondrót a gatyádban- meg sem hallja, mert időközben belibben pár, nyakig felhúzott farmernadrágos ribancpalánta haspólóban.

- Nem igaz, hogy nem fáznak- dörmögöm felháborodottan, mire a Kamasz felnyerít a röhögéstől.

- Ha jobban megnézed őket, láthatod, hogy nagyon fáznak- inkább lehunyom a szememet, nehogy a tinicsajok meredő mellbimbói kiszúrják a retinámat.

- Képzeld ha majd egyszer Pöttömnek ilyen barátnői lesznek, vagy ami ennél is rosszabb, ő is ilyen lesz-  erre mindketten együtt fakadunk ki. Nem, az kizárt! Ha kell elnyomjuk és korlátozzuk a jogait, de nem lesz ilyen. Fiam persze addig nézi a kis rüfkéket, amíg azok el nem tűnnek a szemünk elől, én pedig bizakodva mosolygok a felénk közeledő Oldalborda és Pöttöm láttán.

- Vége?- Oldalborda együttérzően rám néz.

- Még egy kicsit tartsatok ki, mondtad, hogy kicsik neki a bugyik is- Pöttöm helyeslően bólogat és ide-oda topog.

- Nagyon szorít- panaszolja, de mindannyian tudjuk, hogy kiváló színésznő, aki szereti túljátszani az adott karaktert.

- Menjetek el addig valahova, aztán telefonálok ha végeztünk- bár a javaslat mindkettőnknek tetszik, a dolog technikai oldala sajnos hibádzik.

- Nincs itt a környéken semmi- mondom egy mártírhoz méltóan-  Vegyetek alsóneműt ennek a mini nőnek-

Elviharoznak, és amikor már kellő távolságra vannak tőlünk, lánykám vissza kiabál nekünk.

- Sietünk apa, most megyek pisilni!-

Elnevetjük magunkat és megállapítjuk, hogy már ezért érdemes volt kibírni ezt a poklot, de az sem nagy baj, hogy hamarosan szabadulunk.

Meglepően hamar térnek vissza, és a rám szakadó boldogságtól hirtelen észre sem veszem, hogy mindketten mennyire nevetnek.

- Ez nagyon gyors volt- mondja elismerően a Kamaszom. A mondat hallatán hirtelen déjá vu állapotba kerülök, és óvatosan Oldalbordára pillantok, de ő még mindig kacag.

- Gyere velem- mondja viháncolva

- Hova?-

- A női fehérnemű osztályra- válaszolja huncut szemvillantással

- Miért?- kérdezem döbbenten

- Hogy szemléltessem neked a bugyi felépítését- gyanakodva összenézünk a Kamasszal.

Ekkor Pöttöm hangosan felkiált.

- Rossz helyen volt a pannim!- hála a lagymatag tucat zenének, ami elárasztja az üzlethelyiséget, ezt rajtunk kívül más nem hallja.

- Persze, hogy kicsik a bugyik, ha nem a megfelelő helyre kerülnek a  dolgok- magyarázza kuncogva Oldalborda, majd felvázolja, hogy a bugyin található három lyukba nagyon nem mindegy, hogy mi kerül. Ekkor leesik a dolog és kissé sértődötten a kijárat felé veszem az irányt.

- Jaj apa, nem lehet ész nélkül dugni, azt érzéssel kell- vihogja a Kamasz a fülembe, amikor már kint vagyunk az utcán.

- Ráülök a szádra- fojtom bele a gúnyt, majd belőlem is kitör a röhögés- Még szerencse, hogy a kislányok nem járnak tangában- zárom le a témát, miközben azzal vigasztalom magam, hogy a női fehérneműk lehúzásában eddig még soha nem hibáztam.

Tovább

Szomorú vasárnap

Nem tudom, hogy nálatok volt -e tegnap világvége, de ahol mi élünk, ott lefújták a rendezvényt. Kicsit érzékenyen érintett, mert pozitív ember lévén a dolog jó oldalát igyekeztem megtalálni: ha vége a bulinak, akkor lehet pihenni. Kicsilányom cseppet köhög, aztán az éjjel nehezen aludt. Ebből adódóan mindenki, aki egy lakókörnyezetben él vele.

Szóval arra gondoltam, hogy ha már világvége, legalább kialszom magam. Húsz évvel ezelőtt még olyan vágyaim voltak, hogy megváltom az egész büdös univerzumot és még az üveghegyen túlt is. Mára ez már leredukálódott annak a szintjére, hogy örülök, ha egyhuzamban aludhatok öt órát.

De így van ez jól, majd megvárjuk a következő világvégét, és azt is túléljük.

Kedvenc Oldalbordám arra kért, hogy menjek el boltba. Ja, mi már csak ilyen izgalmasan élünk. Vasárnap ebéd után megkér, hogy hozzak kenyeret. Királyság. Túl vagyok az ebéden és menni kell boltba. Felkanalazom magam és ráírom egy cetlire: kenyér. Oldalborda kérdi: ezt minek írod fel? Nem válaszolok, csak kimegyek az előszobába cípőt húzni. A nappalin áthaladva kioperálok a talpamból egy lego figurát. Esküszöm, hogy egyszer felporszívózom az összeset és a porzsákot beleszórom egy kukorica darálóba. Mire felveszem a cipőmet kisebbik Alkotásom is beközli, hogy miket vegyek neki a boltban. Lovat mindenképpen.

- Hogyne tündérkém, mennyit?-

- Sokat!-

- Tizenegy megfelel?- felcsillan a szeme

- Húsz- 

Megbeszéltük, húsz ló rendelve, volt menyasszonyom meg kiabálja, hogy

- Juj kéne gyömbér is- 

Mire beülök az autóba a cetlin már hét termék neve szerepel. Ekkor a tetőtér ablaka kivágódik.

- Apa, itt vagy még?- kérdőn felnézek a meg nem értett Kamaszomra.

- Te hogy látod a dolgot?-

- Figyi, hozzál már nekem légyszi egy spirál füzetet. De simát. Csak az a jó. Köszi!-

Motort beindítom és közben átdobom az anyósülésre a mobilomat. Épphogy kifordulok az utcából pittyeg. Sms. Majd a boltban megnézem.

Vezetés közben azon gondolkodom, hogy ha tényleg világvége lesz, akkor mekkora egy lúzer véget ér az életem. A parkolóban el sem olvasva az sms-t hívom Oldalbordámat, hogy este mindenképpen essen nekem, mert lehet ez az utolsó alkalom ebben az életben.

- El ne felejtsd a mosogatószert!- ennyi a reakciója...Nem mondom egyéni módszere van annak, hogy felizgasson, de ez egy kicsit lelohaszt.

A boltban pangás. Pár elveszett férfi kódorog csak rajtam kívül a sorok közt. Nagyjából öt perc alatt végzek, amikor eszembe jut az sms.

"Légyszi vegyél nekem egy barnító krémet. Puszi, szeretlek!"

Fagyáspont. Mit? Milyen krém? Mi az, hogy barnítókrém? Mire kell az? Egy kaját sem eszünk barnán.

Második csengésre felveszi. Háttérben üvölt Peppa pig. Az égiek szeretnek, hogy nem élőben kell hallgatnom azt a kretén disznót. Egyszer leiszom magam, elszívok utána pár spanglit, és én is kitalálok egy degenerált mesehőst.

- Mi az a barnítókrém?-  kedves kacagás és közben kiabál a Kamasznak, hogy csukja be az ajtót, mert huzat van.

- Jaj ne csináld már. Tudod attól leszek szép barna-

- De te szép fehér vagy-

- Hát pont ez az, olyan vagyok, mint egy hulla-

- Egy szép hulla!-

- Hiába bókolsz, este aludni akarok, nincs hozzá kedvem-

- Akkor nem veszek barnítókrémet-

- Zsarolsz?-

- Simán. Szóval hol találom azt a lónyálat?- erről jut eszembe, hogy Kicsilányom lovat vár haza. Benézek a játékosztályra, de csak a retardált májlitülpóni bambul rám azzal a csíra fejével. Mázlimra az egyik polcon találok ló kinézető kis lovat. Az ára fáj, de szarapa vagyok, és megígértem neki, hogy kap valamit, ha minden reggel önállóan felöltözik. Kikészülök a harisnyáktól. Lövésem sincsen, hogy azt hogyan lehet úgy felhúzni egy kislányra, hogy ne tekeredjen össze-vissza a lábán.

Ló megvan, jöhet a barnító krém. Rossz előjel: a sorban egy teljesen kétségbeesett férfi áll megkövülten a polcok előtt. Telefonálni gondolom már nem mer, mert az asszonykája megkérdőjelezi a szellemi képességeit, ha még egyszer megkérdezi, hogy mit kell venni. Ráadásul az intim betéteknél áll a tag. "Na haver, nekem legalább van esélyem egy faintos ki üzekedésre, ha sikerül barnító krémet vennem, de ellened még a természet is összefogott". Suhan át az agyamon és nagyképűen elsasszézok mellette. Az örömöm azonban hamar átcsap ürömbe...

Ott állok, mint egy alaposan elintézett férfi nemi szerv a női osztagon és a sok kozmetikum láttán elbizonytalanodom. A rengeteg moslék krém közül válasszam ki azt a rohadt barnító krémet. Feszesítő krém, terhességi csíkot eltüntető krém, narancsbőr elleni krém, masszázs krém, sejtregeneráló varázs szérum KRÉM, ilyen krém, olyan krém, agyrém, de barnító semmi. Már épp kezdem feladni, amikor felcsillan a reménysugár: az egyik flakonra egy Nap van felfestve. Yes! Este lesz szex! Gyorsan leemelem, megfordítom: égi áldás, ott az embléma, mely jelzi, hogy a gyártó nem tesztel állatokon, jöhet velem hozzánk-haza. Aztán már majdnem boldog vagyok, amikor látom a  feliratot: napozás utáni szérum. Már megint ez a szérum?! Mégis mi a szent cerka amúgy a szérum meg a krém közötti különbség? Dühösen vissza teszem és hívom a vágyaim tárgyát képző Nőt, hogy ugyan avasson már bele a titokba, hogy mi a neve annak a szarnak, amit magára akar kenni.

- Bar-ni-tó krém. Mit nem értesz ezen?- kész, idegrohamot kapok

- Semmit. Tökömet bele, majd beleváglak a sárba, különben is én nem bírom a latin csajokat- kinyomom a telefont, villámgyorsan fizetek és hazamegyek.

Életem Nője persze félig durcásan-vigyorogva fogad.

- Fogalmam sincsen, hogy mit nem lehet ezen érteni- levegőt kienged, nem lesz hiszti, ismeri a képességeimet, tudja, hogy ez túl nagy feladat volt nekem.

Kipakol, én feldobom a egyetlen Kamaszomnak a füzetet, aztán a délután hátralévő részében átalakulok lóvá. Mer' ugye Kicsilányom szerint a vásárolt lónak kell egy apuka is, és szerinte nálam jobb "lóapuka" nem létezik.

Este kis híján bevágtatok az ágyba, alaposan lecsutakolva készülök, hogy a Nő megrontson. Feszítek abban az alsóban, ami szerinte a legjobban kiemeli azt, ami még kívánatos egyáltalán rajtam, és várom, hogy belibbenjen becses arám, és mocskosul megbüntessen.

Bejön, rám mosolyog, puszi a számra és leemeli az éjjeliszekrényről a könyvét.

- Ez most mi?- kérdezem értetlenül

- Micsoda?-

- Te olvasol- mondom megdöbbenten- Nem úgy volt, hogy szétszedsz?-

Rám sem néz, csak falja azokat a görény betűket.

- Maradj már csöndben, fülelek, mert köhög a kicsi- riadtan eszmélek föl, hogy basszus tényleg nem lesz szex!

- De vasárnap van-

- ÉS?-

- Gondoltam szebbé tesszük, hogy holnap hétfő-

- Köhög a kislány, hogy lehetsz ilyen önző, hogy ilyenkor is a szexre gondolsz?-

- Nem önző vagyok, kanos cseszed, na gyere már, csak egy kicsit, legalább a hegyét...-

- Olvasok- ismerem a hangszínt. Ezt azt jelzi, hogy pofádat befogod, fordulj kifelé, és nyálazd szét a párnádat.

-Köcsög Guttenberg- mormolom​

- Én úgy tudom, hogy valami kínai fickó már előtte feltalálta a mozgatható agyagbetűket-

- Utálom, hogy ilyen művelt vagy- szánalomsimi a nyakamra

- Látod ha hoztál volna barnítókémet, akkor most bekenhettél volna vele...-

- Ez aljas-

- Hiszen te mondtad, hogy csak akkor hozol, ha lesz szex. Hol a krém egyetlenem?-

- Szánj meg- felé fordulok és bedobom a legelesettebb tekintetemet.

- Legyen már benned tartás- mintha felcsillanna valami a szemében, ami reményt keltő

- Nincsen. Egy ócska ribanc vagyok. Gyere és használj ki!- már közeledik felém, amikor Kicsilányom betopog az ajtón.

- Apaaaa, a pacinak hiányzik a lóapukája- esélyem sincsen, hogy elmagyarázzam, hogy a pacinak kicsit sincsen hiánya, bezzeg a lóapuka már alig várja, hogy felnyergeljék, már köztünk fekszik.

Néhány perc múlva békésen alszik, én meg kacsintgatok a gyerekszoba felé, jelezvén, hogy osonjunk át oda, de semmi válasz.

Asszonykám folytatja az olvasást én pedig beletörődően a hátamra fekszek és megkezdem az önsajnálatot.

- De legalább elmaradt a világvége- hangzik a sovány vigasz az Oldalbordám szájából, és közben megpróbálja elfolytani a nevetését.

- Az...- dünnyögöm- legalább van még esélyem arra, hogy egyszer szexelek a feleségemmel-

Tovább