Megint eltelt egy borongós, őszi hétvége...

A romantikus bevezetés után térjünk a lényegre. Szerintem romantikus volt, szavuk sem lehet a nőknek. Állítólag ők többet olvasnak, mint mi, és gondoltam úriember leszek. Vagyis imitálom. Mindegy.

Szombaton Oldalborda jelezte, hogy Pöttöm kinőtte a nadrágjait. Brutális, hogy milyen ütemben tud nőni egy gyermek. Ezzel egyenes arányban meg egyre soványabb a pénztárcám...de így van ez jól, meg aztán kezdek rájönni, hogy nem kell annyi rongyot venni, mert jobb esetben felhúzza háromszor, aztán már lehet összepakolni és elajándékozni.

Lehet bennem van a hiba, de én azok a férfiak közé tartozom, akik szívből és abszolút őszintén rühellnek vásárolni. Számomra a ruha két dolog miatt szükséges: az egyik, hogy ne fázzak, a másik, hogy a rendőrök ne vigyenek be, amiért nyilvános helyen egy szál f@szban flangálok. Meg mondjuk a gyerekek előtt se szoktam, mielőtt valami kretén, véglény benyomását keltem. Elfogadtam, hogy ebben a buliban kötelező a ruházat és jófiúként megülök a seggemen. Mázlimra becses arám se azok a nők közé tartozik, aki elájul egy maskara láttán, így viszonylag ritkán vagyok az a terror alá véve, hogy különféle göncökről kell kiselőadást hallgatnom. Tehát Kicsilányomnak nadrág kellett, meg harisnya.

- Ugye te is eljössz velünk?- Oldalborda kérdése hallatán már elkap a pánikhangulat.

- Miért is kellek én egy ruházati boltba?- kérdezem nagyon, de nagggyon óvatosan, nehogy Pöttöm meghallja, hogy apa nem akar menni, mert akkor tuti, hogy a két kezét összekulcsolva elém áll, és lenyom egy " apa, kérlek, szívecske, szeretlek" profi színművészeket meghazudtoló monológot. És már most tudja, hogy ezzel bármit elér. Így lett meg az a köcsög robot kutya is, aminek két napig hallgattuk a vinnyogását, aztán harmadnapon -miután a kis tulajdonosa elaludt- a kezembe vettem a baltát, hogy megkeressem a játék szabadalmazóját. Aztán a Kamaszom mondta, hogy szerinte maradjak, és inkább igyunk meg egy sört. Ész érvekkel nálam mindig tiszta a pálya. Maradtam. Amúgy Oldalborda azért akarta, hogy vele menjek, hogy utána megmutassa, hogy milyen színű hajat szeretne.

??????????????????????????????????????????????????????????????

- Te mikor lettél liba?-

- Mikor voltam az?-

- Soha-

- Na látod, most sem vagyok az, de nagyon megtetszett az a hajszín. Fél éve te is vettél egy órát magadnak, mert megtetszett. Most nézd el nekem ezt a botlást- jogos indok, de nekem még mindig büdös a kérése. 

- Mutasd meg neten-

- Ott nem találtam olyat, de a bolttól nem messze van egy jelmezbolt vagy micsoda, és az ott dolgozó eladólánynak PONT olyan színű a haja, amilyet én is szeretnék-Pont. Pont le nem szarom, hogy milyen hajat akar, felőlem le is tolhatja nullásgéppel, akkor sem menekül tőlem. Ezt neki is elmondtam, de valahogy nem lett boldog az érvelésemtől.

- Te nem is szereted a testemet?- na bakker óvatosan, mert nagyon veszélyes terepre tévedtél haver.

- Dehogynem, de ha nem így néznél ki, akkor is szeretnélek, mert a lelked, meg a belső kisugárzásod- nem hagyja, hogy végig mondjam, felcsattan

- És akkor az a szöveged, hogy a szemem szebb, mint a gyöngyharmatos korallzátony?-  elámulok magamban, hogy milyen giccses szarokkal dolgozom?!

- Ezt mikor mondtam?-

- Első randin- így már mindent értek, és a felismerés egy kaján vigyor képében ül ki az arcomra.

- Most nem mondod, hogy az csak marketing duma volt?- 

- Persze, hogy komolyan gondoltam, de azért első randin az ember nagyon oda teszi magát- a tekintete láttán kezdek elbizonytalanodni, hogy valóban helyes-e, hogy a kapcsolatunk egyik alapköve az őszinteség- Ne szórakozz, persze, hogy imádom a testedet, még akkor is, ha lassan már csak havonta jutok hozzá- ahogy ezt kimondom megüt a rideg valóság. Oldalborda látja rajtam, hogy már csak erre vagyok képes fókuszálni, de azért még próbálkozik.

- Akkor ha úgy néznék ki, mint egy mindenre elszánt luxusprosti, akkor is imádnád a testem?- becsapóóóós vigyázz! Megfontoltan ejtek ki minden egyes betűt.

- Nem...?- elvigyorodik

- Jaj de pocsékul hazudsz. Ne röhögtess, ha olyan testem lenne, mint egy luxusprostinak még én is imádnám magamat-

- De neked pont olyan- égbe szökő szemöldök, és kételkedő arckifejezés a reakciója. Esetlenül folytatom- mármint nem olyan lelakott, hanem tökéletes, érted...na...izé-

Semmit nem tudok kiolvasni a szeméből.

- Oké, jövök veletek- zárom le a beszélgetést és kiosonok az ebédlőből. Amíg ő elmossa a tányérokat, átalakulok multifunkcionális házitündérré. Gyorsan összepakolom a Pöttömnek köszönhetően világháborús helyszínre emlékeztető lakást, és, hogy plusz pontokat szerezzek Oldalbordánál, felviszem az emeltre a kis terminátort, hogy segítsek neki felöltözni. Ez a folyamat nálam rendszerint negyed órát vesz igénybe, mert ő választja ki, hogy mit szeretne felvenni, aztán elég gyakran meg kell győznöm arról, hogy hidegben nem megyünk ki a Peppa malacos fürdőruhájában, és nem biztos, hogy a batman-es jelmeze a legmegfelelőbb egy kirándulásra.

- Apa, én nem jövök, oké?- mondja a Kamasz a küszöbön állva, miközben Pöttöm végre megálmodja az aznapi toalettjét.

- Ne csináld ezt velem, tudod, hogy utálok ruhát venni- vigyorog, élvezi a szenvedésemet.

- Én is-

- De a fiam vagy és szeretsz-

- Te meg erős és felnőtt férfi, aki nem szorul egy kiskorú támogatásra- a francba, hogy ilyen öntudatosra sikerült ez a srác. Nincs más választásom, megalázkodok.

- És ha fizetek?- megszán, én meg várom, hogy közölje a feltételeit. De nincsenek feltételek! Eljön velünk csupán azért, hogy ne érezzem végtelenül elveszettnek magam. Ekkor már képtelen vagyok kontrollálni az érzelmeimet, megölelem.

- Te tényleg szereted az apádat- megveregeti a vállamat és csak ennyit mond.

- Kicsit túltolod ezt a jelenetet most-

Gyorsan el is engedem, nehogy megsértsem az egyre acélosabb férfiúi önérzetében és odafordulok Kicsilányomhoz.

- Nagylány vagy már, egyedül is fel tudsz öltözni- de ő azzal jön, hogy fáradt. Na igen, fél kilencig aludt, és már negyed tíz van...

- Mitől vagy te fáradt?-

- A játéktól- nincs türelmem következetes szülőnek lenni, inkább elkezdem felöltöztetni. Közben a Kamaszom kiabál ki a fürdőszobából. Érzem, hogy a figyelmem szétesik, de azért sikerül bele rángatnom Pöttömöt az "ugye apa, hogy milyen cuki a csillagos" harisnyába. Természetesen a művelet végén jelzi, hogy nem húztunk bugyit. Nyugalom, ez a nap is véget ér egyszer, mantrázom magamban, majd leveszem róla a harisnyát és a kezébe adom a bugyit.

- Apa, fordulj el, mert én kislány vagyok- apa elfordul és közben a Kamaszra koncentrál, aki borotválkozás közben azt ecseteli, hogy délután találkozik a haverjaival, és mint egy mellékesen megjegyzi, hogy elég siralmas állapotban van anyagi téren. Veszem a célzást, és miután a kezébe adom a pénzt azon gondolkodok, hogy a feketepiacon mennyit kaszálhatnék a vesémért.

- APA, nem tudom a bugyit, nem megy!- minimanó hangszíne arra enged következtetni, hogy kikészült. Kicsit nehezen, de azért sikerül felhúznom rá.

- Meddig fogsz te nőni kicsim? Egy hónapja sincsen, hogy kaptad ezeket a bugyikat-

Apró kezével az ég felé mutat. Addig fog nőni. Átfut az agyamon, hogy miért balettra járatjuk kosárlabda helyett, majd büszkén jelentem Oldalbordának, hogy indulásra készen áll a csapat. Alapos dicséretet kapok-titokban persze reménykedek, hogy este külön jutalmazásban is részesülök, szigorúan korhatáros besorolás alatt.

Kb. húsz perc múlva már csak ezek a gondolatok tartanak életben. Kamasszal a ruházati bolt egyik eldugott szegletében találunk menedéket magunknak, és keressük a sanyarú sorsunk miért-jére a választ.

- Menjünk inni- javasolja kedvenc nagyfiam

- Vezetek- mondom csüggedten, majd felkapom a fejemet- Héé te még kiskorú vagy, ne gondolkozz italozáson- úgy néz rám, mintha életében először látna.

- 17 elmúltam. Ittam már. Veled is- ezeket mind tudom, de néha még megpróbálok konzervatív szülő lenni- És lehet, hogy traumaként ér, de már nem vagyok szűz- ez sem új, de megjegyzem, hogy nem érdekel a szexuális élete.

- Irigykedsz mi?- szemtelen vigyor, ideje apaként funkcionálnom

- Okos ember a farkával nem dicsekszik, szóval jegeld azt a kis pondrót a gatyádban- meg sem hallja, mert időközben belibben pár, nyakig felhúzott farmernadrágos ribancpalánta haspólóban.

- Nem igaz, hogy nem fáznak- dörmögöm felháborodottan, mire a Kamasz felnyerít a röhögéstől.

- Ha jobban megnézed őket, láthatod, hogy nagyon fáznak- inkább lehunyom a szememet, nehogy a tinicsajok meredő mellbimbói kiszúrják a retinámat.

- Képzeld ha majd egyszer Pöttömnek ilyen barátnői lesznek, vagy ami ennél is rosszabb, ő is ilyen lesz-  erre mindketten együtt fakadunk ki. Nem, az kizárt! Ha kell elnyomjuk és korlátozzuk a jogait, de nem lesz ilyen. Fiam persze addig nézi a kis rüfkéket, amíg azok el nem tűnnek a szemünk elől, én pedig bizakodva mosolygok a felénk közeledő Oldalborda és Pöttöm láttán.

- Vége?- Oldalborda együttérzően rám néz.

- Még egy kicsit tartsatok ki, mondtad, hogy kicsik neki a bugyik is- Pöttöm helyeslően bólogat és ide-oda topog.

- Nagyon szorít- panaszolja, de mindannyian tudjuk, hogy kiváló színésznő, aki szereti túljátszani az adott karaktert.

- Menjetek el addig valahova, aztán telefonálok ha végeztünk- bár a javaslat mindkettőnknek tetszik, a dolog technikai oldala sajnos hibádzik.

- Nincs itt a környéken semmi- mondom egy mártírhoz méltóan-  Vegyetek alsóneműt ennek a mini nőnek-

Elviharoznak, és amikor már kellő távolságra vannak tőlünk, lánykám vissza kiabál nekünk.

- Sietünk apa, most megyek pisilni!-

Elnevetjük magunkat és megállapítjuk, hogy már ezért érdemes volt kibírni ezt a poklot, de az sem nagy baj, hogy hamarosan szabadulunk.

Meglepően hamar térnek vissza, és a rám szakadó boldogságtól hirtelen észre sem veszem, hogy mindketten mennyire nevetnek.

- Ez nagyon gyors volt- mondja elismerően a Kamaszom. A mondat hallatán hirtelen déjá vu állapotba kerülök, és óvatosan Oldalbordára pillantok, de ő még mindig kacag.

- Gyere velem- mondja viháncolva

- Hova?-

- A női fehérnemű osztályra- válaszolja huncut szemvillantással

- Miért?- kérdezem döbbenten

- Hogy szemléltessem neked a bugyi felépítését- gyanakodva összenézünk a Kamasszal.

Ekkor Pöttöm hangosan felkiált.

- Rossz helyen volt a pannim!- hála a lagymatag tucat zenének, ami elárasztja az üzlethelyiséget, ezt rajtunk kívül más nem hallja.

- Persze, hogy kicsik a bugyik, ha nem a megfelelő helyre kerülnek a  dolgok- magyarázza kuncogva Oldalborda, majd felvázolja, hogy a bugyin található három lyukba nagyon nem mindegy, hogy mi kerül. Ekkor leesik a dolog és kissé sértődötten a kijárat felé veszem az irányt.

- Jaj apa, nem lehet ész nélkül dugni, azt érzéssel kell- vihogja a Kamasz a fülembe, amikor már kint vagyunk az utcán.

- Ráülök a szádra- fojtom bele a gúnyt, majd belőlem is kitör a röhögés- Még szerencse, hogy a kislányok nem járnak tangában- zárom le a témát, miközben azzal vigasztalom magam, hogy a női fehérneműk lehúzásában eddig még soha nem hibáztam.